„Így vernek át a biztosítási ügynökök: unit-linked és az igazság”

 

Nyugodjon meg mindenki nem vesztem meg, hogy ilyeneket írok, csak a pénzcentrum cikkét idéztem. Őszintén szólva örülök is neki, mert így nem kell azon agyalnom, hogy milyen témát is válasszak magamnak. Vegyünk itt az első mondatot: 

„Amikor hosszú távú megtakarítást választunk, általában szakember segítségét is kikérjük.”

 

Ahogy a cikk is írja hosszú távú megtakarítás, ami a legtöbb támadást nevetségessé is teszi, de ez ki is fog majd derülni. Szerintem a szerző a legtöbb etikai szabályt megszegi azzal, hogy egy terméket minősít úgy, hogy az jelenleg a legnépszerűbb megtakarítás a pénzpiacon. Mind ezt úgy , hogy egyoldalúan mutatja be. Kicsit olyan ez, mint a viccben, amikor bemondják a rádióba, hogy egy őrült a forgalommal szemben megy az autópályán erre a delikvens: Egy őrült? Hisz, mindenki szembe jön velem!

Egy pénzügyi fórumtól elvárnánk az objektív tájékoztatást és nem véleménynyilvánítást. Boncoljuk szét egy kicsit a cikket:

 

„A unit linked, vagy kombinált biztosítások nem befektetési alapok. Költségeik is eltérnek azoktól. A már említett ügynöki díjon túl a kockázati életbiztosítás, az adminisztráció költségét is meg kell fizetni, melyek olyan bonyolult struktúrába rendeződnek, hogy nehéz átlátni a megtakarítani vágyónak a teljes rá nehezedő terheket és a várható hasznot. Enélkül viszont nem hozható megalapozott döntés, könnyen úgy járhatunk, hogy vártnál jóval kisebb hozammal kapjuk vissza a pénzünket”

 

Már itt fogalomzavar van, mert tényleg nem befektetési alap, hanem olyan megtakarítási forma ahol a biztosítón keresztül egy vagyonkezelő cég vásárol befektetési jegyeket és fekteti be helyettünk. Ezzel kizárva azt a kockázatot, hogy hozzá nem értők tegye ezt! A költségek összehasonlíthatóságára találták ki a TKM (azaz: Teljes Költség Mutató) összehasonlítást, ami minden ajánlatnál fel van tűntetve és a MABISZ honlapján is megtalálunk, valamint erre szolgálnak azon kalkulációs modulok, amik megtakarításunk nettó értékével tudnak számolni így látjuk, hogy egy feltételezett hozam mellett a költségek elvonásával mennyi pénzre számíthatunk a futamidő végén. Aki ilyen szerződést csinál, az tud kérni ilyen kimutatásokat is, amivel már láthatja, milyen költségek is vannak beleépítve a megtakarításba! Arról nem is beszélve, hogy még így is a banki kondíciók feletti hozam elérésére van lehetőségünk!

 

„Több olvasónk is panaszkodott arra, hogy már 4 ilyen szerződést kötött, amelyek ahelyett, hogy hasznot hoztak volna, elvitték a megtakarításukat.”

 

Teszem fel a kérdést, hogy a termék rossz e vagy az ügynök, aki a helyett, hogy a meglévő megtakarításba pakoltatta volna be az ügyfél pénzét úgynevezett eseti díjba – ami teszem hozzá bármikor hozzáférhető és töredék költséggel dolgozik, mint a rendszeres díj – inkább kötött egy negyedik szerződést is az ügyféllel? Az is érdekes ,hogy ezek a szerződések a 90-es évek vége felé indultak hazánkban, így kevés olyan ember tud nyilatkozni, aki végig fizette a szerződését! Amúgy meg ha valaki ugyan azon termékből már a negyediket vásárolja meg, annál elvárható lenne ,hogy értse annak működési elvét is! Ahogy a cikk is írja, vannak költségek, amik 1 szerződésre vetítve sokkal alacsonyabbak, mint ha 4 termékben kellene megfizetnünk, arról nem is beszélve, hogy azt egy programba fizetjük be, akkor még bónuszra is jogosultak vagyunk, de erre még külön kitérek később!

 

„Ha például a szerződésben kikötöttek szerint 10 alkalommal - minden évben - 5 százalékos kezdeti költség levonással számolunk és havonta 30 ezer forintot fizetünk be, akkor az első két évre számolt kezdeti befektetési egység 720 ezer forint. Ez az első két évben megtakarított vagyonunk. Ebből viszont 431 ezer forint marad a 10. év végére, hiszen mindig a megmaradt kezdeti befektetési egység 5 százalékát elvonja a biztosító kezdeti költség címén. A számlanyitási díjunk ekkor 289 ezer forint. Szeretnénk ennyit fizetni csak azért, hogy a biztosítónál nyithassunk egy számlát?”

 

Arról nem ír Micskei úr, hogy a kezdeti befektetési egységek is befektetési egységek, tehát – nem nehéz kitalálni- azokat is befektetik. Ez szintén hozamot termel, így ha egy alacsony kockázatú alapot választunk, akkor vissza is dolgozza a megtakarítás ezt a költséget, ami 5% éves hozam esetében már meg is valósult. Hozzá teszem, aki ilyen szerződést köt az nem 5% hozamkilátás miatt cselekszik így, hanem ennél jóval magasabbért! Arról nem is beszélve, hogy ezek a megtakarítások kamatadómentesek ami (jelenleg 16%) egy befektetési alap esetében levonásra kerülnek, és ez jóval több pénz, mint ami levonásra kerül a kezdeti egységekből. Ez annyit tesz, hogy ha én 20 évig fizetek be egy bankszámlára havi 30.000 forintot és a tőkémen jóváírt kamatból levonja a bank a kamatadó összegét 20 éven keresztül (kamatos kamat elvével) akkor az elvont tőke akár 5 x-e is lehet annak, amit a biztosító elvont tőlünk, hisz a unit-linked megtakarítások 10 éven túl kamatadómentesek! Amúgy meg akár milyen befektetést szeretnénk kötni, ahhoz befektetési számlát kell csinálnunk, ami viszont költséggel jár.

 

„A kezdeti költségek mellett, az adminisztrációs költséget is meg kell fizetni, ami gyakorlatilag a számlavezetési díj. Ez havi 100-700 forint lehet, éves szinten 1200-8400 forint.”

 

Remélem ezt nem gondolta komolyan a szerző, hiszen már egy folyószámlánál kifizetünk éves szinten 20-25.000 forintot számlavezetésre, ami semmilyen luxusszolgáltatást nem tartalmaz magában csupán egy mezei lakossági folyószámla számlavezetési díja.

 

 „Eladási és vételi árfolyamkülönbség. A biztosítók egy része az eszközalapokban nyilvántartott befektetési egységekre eladási és vételi árfolyamot határoz meg. Úgy tekintik, hogy amikor az ügyfél díjat fizet be, akkor befektetési egységeket ad el, amikor pedig a biztosítók szolgáltatására kerül a sor, akkor ők vesznek vissza befektetési egységeket. Természetesen az eladási árfolyam a magasabb, ami azt jelenti: a biztosító társaságok részt elvonnak a díjból. Ennek mértéke általában 5-6 százalék.

 

Itt már komoly fogalmazásbeli gondok vannak. Amikor havi díjat fizetünk be akkor a biztosító eladási árfolyamon adja el nekünk a pénzünkért cserébe a befektetési egységeket, amikor meg visszavásároljuk a szerződésünket akkor vételi árfolyamon veszik meg tőlünk. El kell, hogy mondjam, vannak olyan társaságok, akiknél nincs ilyen díj alkalmazva! Mivel – hangsúlyozom – hosszú távú befektetésekről beszélünk így lehet arra számítani, hogy a jövőbeli értékből kijön majd ez a költség is. Vegyünk alapul, hogy mondjuk OTP részvényt vásárolunk 2000 forint-ért és tudjuk, hogy 10-15 év múlva 8-10.000forint-ot ér, akkor a két érték között már nem is olyan nagy eltérés az az 5%. Az eseti befizetések esetében ugyan ez a költség 0,8-1,5% között mozog, amit persze szintén nem említ a szerző. Ez pont azért van benne mint opció ,hogy legyen egy olyan része is, ami ugyan azon befektetési feltételek mellett jóval alacsonyabb költséggel nyújtson rövid és középtávú alternatívát!

Biztosítási kockázati díjjal is számolnunk kell. Ennek mértéke eltér, az esetleges kifizetések és más szerződési feltételek függvényében. Amennyiben például többet fizet egy biztosítás halál esetén, akkor díja is magasabb lesz”

 

Ez logikus is mivel nem ajándékba kapjuk ezt, hanem fizetni kell érte, és ha erről külön számlát nem kapunk, akkor a befektetésből vonják le ezt a költséget!

Ilyenkor érdemes külön kötni egy kockázati életbiztosítást, ha ez a cél, hogy a hátramaradottakról gondoskodjunk és a megtakarításba meg minimális biztosítási védelmet vegyünk bele, hogy könnyebben átlátható legyen, hogy mennyi pénz megy az életbiztosításra és mennyi megy befektetésre!

 

„A buktatók

Amennyiben idő előtt szeretnénk pénzünkhöz jutni a biztosítók valamilyen költséget számolnak fel. A visszavásárlási tábla alkalmazása a legelterjedtebb megoldás. A szerződésben rögzített visszavásárlási táblában rögzíti a biztosító, hogy a befektetések hány százalékától esik el az ügyfél, ha idő előtt megszünteti a szerződését. Ez különösen az első években érinti hátrányosan az ügyfeleket”

 

Mivel hosszú távú megtakarításról beszélünk nem igazán értem ezt a passzust itt. Ha valaki hosszú távon tervez, akkor az olyan összeggel csinálja ezt a megtakarítást, amit hosszú távon képes is fizetni! Mivel ezt már havi 10.000 forinttal is meg lehet tenni így nem hinném, hogy ez bárkinek is gondot tud okozni. Amennyiben meg gondot jelent havi 10.000forint elkülönítése az inkább ne is kezdjen ilyenbe bele….Amúgy a visszavásárlási táblázat a kezdeti befektetési egységekre vonatkozik, a felhalmozási egységekhez teljes mértékben hozzáférhetünk. Tehát ha mondjuk az 5.évben a visszavásárlási érték 60% akkor az annyit jelent ,hogy az első 2-3 évnyi befizetés(megtakarításonként változik ,hogy 2 vagy 3év a kezdeti egység)befizetésünk 60%-át tudjuk kivenni, és a maradék 2-3év teljes egészét mivel az már felhalmozási egységnek minősül. Mutasson valaki egy fele ilyen likvid hosszú távú megtakarítást és fejet hajtok előtte!

„Elemzés: a biztosítások bónuszai

Ezeknek a kifizetéseknek a bevezetése csak egyre bonyolítja a termékek megértését. A legfontosabb, hogy a szerződés megkötésekor tájékozódjunk a tényleges költségekről, számoljunk velünk. Tervezzünk ezekkel, és mérjük fel, valóban több évtizedig tudjuk-e fizetni a biztosítás díjait. Amennyiben csak néhány évre van szükségünk valamilyen kockázati életbiztosításra, amivel halálunk esetére biztosítanánk be a családunkat, akkor nem muszáj egyből unit-linked biztosítást kötni, fontoljuk meg az egyszerű kockázati életbiztosításokat is.”

 

A bónuszokat pont azért adják a társaságok ,hogy minél jobban ösztönözzék a lakosságot a megtakarításokra. Ha kockázati életbiztosítást kötünk – ami egy szolgáltatás jellegű biztosítás – akkor számoljunk azzal ,hogy a cikk írója által említett 700.000forintos befizetés esetében 0forintot kapunk vissza. Ebben az esetben meg értelmét veszti minden támadás!

Javasolnám a szerzőnek ,hogy foglalkozzon a jelenleg népszerűvé váló devizakereskedelmi és arany befektetési cégekkel, mert ezek termékei jóval nagyobb kockázatot hordoznak magukban, mint amit az átlagember kockázatvállalási hajlandósága elbír, és kicsit tájékozódjon e termékcsoportról mi előtt cikket ír róla!

 

Na és akkor a „unit-linked és az igazság”:

A Unit-linked megtakarítások lényege egészen egyszerű. Áll egy rendszeres díjból és áll egy eseti díjból. A rendszeres díjjal tudunk hosszú távon egy olyan tőkét felépíteni, ami elegendő ahhoz, hogy életcéljainkat megvalósítsuk (lakás, nyugdíj, gyermek támogatása) - mert ahhoz ,hogy ezeket a több millió forintos célokat meg tudjuk valósítani kevés pénzből bizony időre, van szükség-  az eseti díj meg a rövid középtávú célokra való felkészülésben tud segítséget nyújtani. A hosszú távú megtakarítás lényege, hogy alacsony havi díjú befizetésekkel is jelentős vagyont tudunk felépíteni mivel 15-20 év is a rendelkezésünkre áll, és mivel ezeket infláció feletti hozam mellett tudjuk megtenni, a pénzünk elértéktelenedésétől sem kell tartanunk! Amennyiben ezt munkavállalók számára biztosítja cégük, mint béren kívüli juttatási formát akkor ez még adó és járulékmentes is a munkáltató számára!

Aki további tájékoztatást szeretne a termékről, az írjon e-mailt nyugodtan a szalay.attila.84@gmail.com címre!