2012. január 27., péntek

„… az unokáinknak már talán jobb lesz!...

Kedves Olvasóm !

Ismerős a kijelentés ugye? Ezt a mondatot több generáció is megfogalmazta már, de társadalmilag még nem érezzük hatását. Több mint 20 éve, hogy rendszert váltottunk, de még mindig az államtól várjuk a megoldást saját anyagi problémáinkra. Nem mondom ,hogy ez nem lenne normális, hisz azért fizetünk adókat , hogy valamit vissza is kapjunk belőle. Viszont szempontul kell venni azt is, hogy milyen a gazdasági környezet és az államháztartás. Mindenki azt várja, hogy jön majd egy kormány, kolbászból lesz a kerítés és ezzel minden problémája megoldódik majd. Sajnos  itt azt kell mondjam, aki ebben reménykedi, az csalódni fog, mert az állam is ugyanúgy el van adósodva, mint azok, akik várják a megmentést tőle.
Most ne menjünk bele abba, hogy ez kinek a hibája, melyik kormány és hol rontotta el, mert ezzel megint ugyanoda lyukadunk vissza, hogy nem a megoldásra koncentrálunk, hanem a problémára, és ez nem visz minket előre!
Itt az idő, hogy megértsük, az állam már nem tud olyan szerepet vállalni, mint régen, vagy ha vállal is, akkor annak később meg kell fizetni az árát (pl.:megszorítások)A túlköltekezésnek mindig meg van az ára.
El kell végre kezdenünk abba az irányba haladni, ami előre visz minket. Gyermekeinket megtakarításokra ösztönözni akár azzal, hogy a diákmunkából megkeresett pénzük egyharmadát tegyék félre. Nem azzal a hozzáállással, hogy szegény gyerek addig költsön, amíg megengedheti magának, mivel nincsenek háztartási kiadásai, mert így nem tanulja meg ezeket a dolgokat!
Itt az idő, hogy elkezdjünk spórolni nyugdíjra, gyermekeinknek jövőjére vagy lakásunk felújítására és sajnos nem lehet az a kifogásunk, hogy nincs rá pénzünk, mert úgy is ki kell egyszer ezeket fizetni és egyben ezeket a tételeket nehezebb lesz finanszírozni! Nem mindegy, hogy milyen kamatok és kedvezmények mellett tudjuk mindezt megtenni! Sok tanácsadótól hallom, hogy kis pénzt nem éri meg félre tenni, mert azzal úgysem lehet sokat kezdeni! Ez szerintem butaság, mert lehet, hogy nem lehet attraktívan befektetni magas kamatok mellett kis pénzeket, de értéken tartani és egy tartalékot felhalmozni igen is lehet belőle! Ha mást nem is érünk el vele, de új hűtőt vagy konyhagépet tudunk majd vásárolni belőle és nem áruvásárlási kölcsönből kell majd ezt megtennünk! Borzalmas, hogy annyi tartalékuk nincs, hogy ezeket meg tudjuk engedni magunknak zsebből.  A hitelek gazdaságélénkítő hatásúak lennének hisz fogyasztást generálnak a rendszerben, ugyanakkor a túlzott eladósodás és a bankszektorba beáramló túlzott tőke elvonja a pénzt a gazdasági fejlődéstől és válságokat eredményez!
Itt az idő, hogy ne mástól várjuk a segítséget és a nyugdíjat, hanem magunknak tegyük félre, mert ha magunkra számítunk, akkor biztosra tudunk menni
Az előző évszázadban kétszer is újjáépítettük az országot a romokból és most még nem is vagyunk ilyen helyzetben, csak észre kell venni, hogy nem baj, ha magunkra kell számítani, hanem épp ellenkezőleg meggyőződést biztosít számunkra, hogy jó úton haladunk!

És ha így cselekszünk, akkor tényleg, meggyőződéssel mondhatjuk majd ,hogy „az unokáinknak - és még magunknak is – jobb lesz, hisz a reménykedésnél többet tettünk érte!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése